Székelykő, lineáris rekurziók, modellezés, komfortzónából való kimozdulás, csapatépítés, bor, sajt, móka és kacagás, mindezek részei voltak az elmúlt hétvégének (2013. október 18–21.), amelyet egy rendhagyó matematikatáborban töltöttünk el Torockón.

Ottlétünk célja a szakmai fejlődés és a csapatépítés volt. A szakmai rész olyan témákat foglalt magába, mint a lineáris rekurziók és a differenciálegyenletek közötti párhuzam felfedezése,  különböző modellezési feladatok vizsgálata. Előtérbe kerültek a lineáris rekurziók középiskolában való tanításának módszerei, valamint ezen módszerek megfelelő megválasztásának lehetőségei és fontossága. A többi témát is különböző szinten és többféle megközelítésből vizsgáltuk, hogy tisztábban lássuk ezek hatékony taníthatóságát, illetve szerepét a középiskolában és akár már a gimnáziumban.

A foglalkozások sokszínűek voltak. Az egyetem falai között megszokott előadás, illetve szemináriumi tevékenységnek megfelelő feladatmegoldás mellett volt számítógépes kísérletezés (geometriai szerkesztések GeoGebrában, illetve modellezési feladatok megoldása számítógép segítségével), önálló és csapatmunka, amelyeket az egyes feladatok, módszerek közös megbeszélése követett. Jó volt válaszlehetőségeket kapni a „Miért?” és „Hogyan tanítsuk?” kérdésekre, amelyekre rendszerint sikertelenül próbálunk információszerzés útján válaszokat találni.

Tevékenységeink helyszíne a Lyceum Alapítvány Alkotóházának előadóterme volt, ahol még a táblatörlés sem a megszokott módon történt, hiszen a falra ragasztott papírlapok cserélgetésével varázsoltunk újra és újra üres táblát. A matematikában való elmélyülés hangulatát csupán az étkezések szakították meg. A házi sajtok, zöldségek, lekvárok, a finom levesek, köretek, sütemények tüntették el az éhségünket, és újabb erőt adtak a tevékenységek folytatásához. Utolsó nap ellátogattunk a közeli sajtgyárba is, ahol kóstolhattunk (és vásárolhattunk is) a különlegességnek számító, kereskedelemben nem kapható, hosszasan érlelt sajtokból.

A csapatépítésben lényeges szerepet játszott a kényelmi zónánkból való kimozdítás, ami a Székelykő éjszakába nyúló megmászása volt. Sötétedéskor indultunk, holdfényben értünk fel a csúcsra, ami egy csodálatos élmény volt. Amellett, hogy a sötétség még több csapattársi odafigyelést igényelt, egy előre nem tervezett tényező is hozzájárult kis csapatunk összekovácsolásához, éspedig a juhászkutyák felbukkanása, akik csupán közel egy órán át ellenőrizték csapatunk szoros együttműködését. Ez alatt az egy óra alatt csapatunk majdnem 100 métert haladt a falu irányába szinkronizált lépésekkel, néma csendben. Közben mindenkinek meg kellett küzdenie saját félelmeivel és meg kellett őriznie a többiekbe vetett feltétlen bizalmát.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy egy élményekben gazdag táborban volt részünk. Ezúton köszönjük dr. András Szilárd tanár úrnak a lehetőséget, valamint a tábor megszervezésébe és lebonyolításába fektetett energiáját.

az I. és II. éves Matematikai didaktika mesteris csoport hallgatói  

További fotók az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács Facebook-oldalán.