Amióta az eszemet tudom, pedagógus akartam lenni. A matematika iránti érdeklődést már kisgyerekkoromban édesapám felébresztette bennem, majd olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy mindig került olyan tanárom, aki ezt a kezdeti lángot ébren tartotta. Általános iskolás koromban Balánbányán Rudics Irén tartott külön foglalkozásokat a közös matekkörökön kívül. Középiskolás koromban a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban intenzíven matekeztünk az iskolai órákon kívül Tamási Csaba tanárommal és András Szilárddal, aki diákként tartott akkoriban matekköröket.

1995-ben, tizenkettedikes koromban nem is volt kérdés, hogy matematika egyetemre felvételizek, egyedüli dilemma az volt, hogy Bukarest vagy Kolozsvár. Mindkettő mellett szóltak érvek és ellenérvek, majd Bukarestet választottam. Elsőévesként részt vehettem a Székelyudvarhelyen megrendezett Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen, ahova úgy tudtam elmenni, hogy gyakorlatilag egy hétig „lógtam” az egyetemről. Ott döntöttem el, hogy magyar tagozaton szeretném folytatni tanulmányaimat, hiszen Bukarestben szép lassan kimaradnék a magyar matematikai mozgalmakból.

Így másodévtől Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Kar magyar matematika tagozatán folytattam tanulmányaimat. Az egyetem alatt még volt párszor dilemmám, hogy visszatérjek középiskolába tanítani vagy maradjak az egyetemen, de a pedagógiai gyakorlatok, a versenyek (többször is részt vehettem a Radó Ferenc Emlékversenyen zsűritagként), tanártovábbképzőkön való részvételek megerősítették bennem, hogy középiskolában szeretnék tanítani.

Annak ellenére, hogy Romániában nincs kifejezett tanárképzés – így a kolozsvári BBTE-n sincs –, azt gondolom, hogy az egyetemnek szerepe volt abban, hogy középiskolai tanárként megálljam a helyem, hiszen az előadásokon és szemináriumokon a tananyagon túl is tanulhattunk tanárainktól precizitást, tanítási praktikákat, a fogalmak pontos használatát, megértését. (Például analízisből vagy csoportelméletből, amelyeknek a tanítását még korainak tartom a tömegoktatásban; a középiskolában, ahol inkább formálisan rögzülnek a fogalmak, kevés az a diák, aki érzi is az analízist). Nekem is sokat segített például a Németh Sándor topológia kurzusa a valós számhalmaz komolyabb megértésében, érzésében, vagy Mărcuș András előadásai a csoportelméletben való elmélyülésben. Kedvenceim a Bege Antal differenciálegyenletek szemináriumain és parciális vizsgáin kapott bónusz számelmélet feladatok voltak, ezeket nagyobb kihívás volt megoldani, mint magukat a differenciálegyenleteket.

Mindezt 2000-től egykori iskolám, a Márton Áron Gimnázium matematikatanáraként igyekszem kamatoztatni. Az iskolai tanításon kívül komolyan foglalkozom tehetséggondozással, matematika szakköröket tartok, számos tehetséggondozó tábornak voltam szervezője, tartottam foglalkozásokat ezekben a táborokban. 2007-től mindezt intézményesítettük és a SimpleX Egyesület égisze alatt szervezünk táborokat, továbbképzőket. Az elmúlt 14 évben tagja voltam számos matematikaverseny bizottságának, 2005-től tagja vagyok az országos tantárgyverseny bizottságának is.