Pál Árpád  (1929–2006)

Eredeti megjelenés: Szabadság, 2006. július 26.

2006. július 21-én, türelemmel viselt hosszas szenvedés után hunyt el Pál Árpád konzultáns egyetemi tanár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem volt rektorhelyettese, a Matematika és Informatika Kar volt dékánja, az Egyetemi Csillagda igazgatója.

Pál Árpád 1929. június 25-én született a Székelyudvarhely mel­letti Hodgyában, ahol elemi iskolai tanulmányait is végezte. 1940 és 1944 között a gyergyószentmiklósi gimnázium alsó tago­zatán tanul, majd a háború befejeztével középiskolai tanulmá­nyait 1945 és 1949 között Székelyudvarhelyen folytatja. Itt, az egymást követő átszervezések nyomán rendre a Római Katolikus Gimnáziumban (1945–1946), a Református Kollégiumban (1946–1948), majd a Magyar Vegyes Középiskolában (1948–1949) tanul. A székelyföldi iskolavárosban 1949-ben évfolyamelsőként érettségizik.

Az 1949 és 1952 közötti időszakban a Bolyai Egyetem matematika-fizika szakán tanul, ahol 1952-ben ugyancsak évfolyamelsőként államvizsgázik. Tehetsége és szorgalmas munkája elisme­réseként az 1951–52-es tanévben már tanársegédi teendőket lát el gyakornoki beosztásban.

Az egyetem elvégzésekor kiváló tanulmányi előmenetele alapján – az akkori lehetőségek és szokások szerint – a Szovjetunióba javasolják, a tudományok kandidátusa cím megszerzé­séért. Moszkvában, az M. V. Lomonoszov Állami Egyetem Égi Mechanika Tanszékén (Sternberg Intézet) gazdagítja tudományos ismereteit, 1952 és 1956 között N. Dimitrievics Mojszejev és G. Nikolajevics Dubosin tanszékvezető professzorok irányítása alatt.

Doktori értekezésében a mintegy kétszáz éves háromtest-probléma analitikus megoldását adja Laplace-sorok segítségével sajátos esetben, a korlátozott háromtest-probléma kereté­ben. Az (5.) Astraea kisbolygó analitikus mozgáselmélete című tézis sikeres megvédésére 1957. március 28-án kerül sor.

Egyetemi oktatói tevékenysége során a Bolyai, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a következő didaktikai fokozatokat éri el: gyakornok (1951–1952); tanársegéd (1952–1957); adjunktus (1957–1961); docens (1961–1972); egyetemi professzor (1972–1995); majd 1995-től a Mechanikai és Csillagászati Tanszék konzultáns professzora. Párhuzamosan tudományos főkutatói állást is betöltött a Román Tudományos Akadémia Csillagvizsgálójának kolozsvári fiókjánál (1957–1959).

Didaktikai tevékenysége mellett mindvégig szerepet vállal tudományos intézetek szak­mai és adminisztrációs vezetésében is: a BBTE szenátusának tudományos titkára (1968–1972); a BBTE Matematika Karának dékánja (1976–1984); a BBTE rektorhelyettese (1984–1990); a kolozsvári Matematikai Intézet igazgatója (1976–1984, 1986–1990); az egyetem új Csillagvizsgálójának alapító igazgatója (1977); az Országos Tudományos és Műszaki Tanács alelnöke (1973–1979).

Több szakfolyóirat szerkesztésében is jelentős szerepet játszott. 1976 és 1984 között a Studia Universitatis Babeș-Bolyai folyóirat Mathematica sorozatának főszerkesztője. 1979 és 1990 között a Matematikai Lapok főszerkesztője. Nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a lap – az ország egyetlen magyar nyelvű szakfolyóirata – fennmaradhatott. 1991-től Románia legrangosabb csillagászati szakfolyóiratának, a Román Tudományos Akadémia által kiadott Romanian Astronomical Jornal-nak alapító főszerkesztője.

Gazdag didaktikai és szervezői-vezetői tevékenységét mindvégig magas szintű tudomá­nyos kutatói munkája kiegészítéseként végzi. Első tudományos közleménye doktori tézisének kivonata, amelyben a gyakorlati jelentőségű mozgás-problémát (a kisbolygó mozgását) leíró differenciálegyenletek átlagolásával kapcsolatos matematikai eljárások precíz megalapozását is tanulmányozza. Egy másik analitikus mozgáselmélet, amit egy dolgozatsorozat keretében fej­tett ki, a Föld mesterséges holdjaira vonatkozik. Az első dolgozata ebben a témában 1973-ban jelenik meg a Studii și cercetări în astronomie (Tanulmányok és kutatások a csillagászatban) című kötetben. Ebben egy olyan mozgáselméletet fejleszt ki, amely figyelembe veszi a Földnek a pólusainál való lapultságát. Az utóbbi években legfőképpen néhány általános égi mechanikai feladat újrafogalmazásával foglalkozott modern eszközök és módszerek segítségével, valamint azoknak néhány sajátos problémára való alkalmazásával.

Gazdag tudományos tevékenysége során több mint 100 tudományos rendezvényen (kong­resszus, konferencia, szimpózium) vett részt, úgy külföldön, mint az ország határain belül, ahol csillagászati dolgozatait mutatta be. 1994 augusztusában a Nemzetközi Csillagászati Uniónak a hollandiai Hágában megtartott XXII. közgyűlésén a román küldöttséget vezette.

Tudományos munkásságának rövid számbavétele: 10 könyv (monográfiák, tankönyvek, egyetemi jegyzetek); a BBTE keretében több mint 30 éve működő Égi mechanika és űrkutatás témájú Tudományos Szeminárium 10 kötete; több mint 150, hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyedül vagy munkatársakkal közösen publikált és kedvezően értékelt szakdolgozat.

Az elmúlt harminc évben 25 szakembert készített fel a matematikai doktorátus meg­szerzésére, csillagászati szakosítással. Tanítványainak többsége egyetemi oktató és tudományos kutató, közülük kettő már ugyancsak doktorátusvezető a csillagászat területén.

Tudományos munkája elismeréseként több csillagászati egyesület és tudományos tanács választotta tagjai közé. Ezek közül néhány: Román Csillagászati Tanács (1966, 1994-től elnöke, 1998-tól tiszteletbeli elnöke); Nemzetközi Csillagászati Unió (1967, 1994-től Románia képvise­lője).

Dr. Szenkovits Ferenc tanszékvezető docens
Mechanikai és Csillagászati Tanszék