2016. december elején a matematikai didaktika mesteri szak hallgatói számára négynapos intenzív képzés zajlott.

A képzés több alternatív tananyag/módszer kipróbálását jelentette. Az első ilyen tananyag a Mascil (Mathematics and Science for Life) projekt keretében használt Logikai dzsungel készlet, amely „Detective game” néven a Mascil projektben az „IQ game design” nevű tevékenység részeként a hónap tevékenysége volt 2015 szeptemberében, és amelyet 2016 novemberében a Freiburgban tartott ETE II (Educating the Educators II) konferencia tananyagbörzéjének workshopján is bemutattunk.

Természetesen a mesteris hallgatókkal nemcsak a tananyag kipróbálása volt a lényeg, hanem adott struktúrájú gondolatmenethez rejtvényeket is kellett gyártaniuk, amelyek segítségével a tanítási folyamatban elkülöníthető a gondolatmenet-építés nehézsége a gondolatmenetben használt matematikai tartalmaktól.

A második tevékenység szintén a Mascil projekthez kapcsolódott, a projektben résztvevő műépítész (Máthé Klára Krisztina) által kitalált foglalkozás lényege, hogy egy kockát kell felbontani 7 különböző testre (amelyek páronként különbözőek) úgy, hogy a keletkező darabokból (az összesből) rendre kirakható legyen egy templomnak, egy színháznak, egy szállodának, illetve egy lakóháznak megfelelő épület. Természetesen a darabokat konkrétan létre kellett hozni (papírból), és az épületeket egyenként elemezni. A tevékenység lényege az arányokkal és formákkal kapcsolatos geometriai térszemlélet fejlesztése.

A harmadik tevékenység a segédszerkesztéssel megoldható geometria feladatokhoz kapcsolódó GeoGebra kísérletek stratégiai felépítésére vonatkozott, majd ezután feladatmegoldások elemzésével foglalkoztak a hallgatók. Mindezek után előre megadott témakörök tanításához kellett társasjátékként használható, matematikai tartalmakat felhasználó kártyakészletet tervezni, elkészíteni és elemezni. Majd végül egy több órán át tartó, televíziós játékhoz hasonló kvíz-versenyben mérhették össze felkészültségüket. Mindezek a tevékenységek abban különböznek a hagyományos óráktól, hogy:

• időtartamuk jóval hosszabb (egy-egy tevékenység 3–4 óra);
• a tevékenységek végére valamilyen jól körvonalazható végterméket kell elkészíteni;
• általában kisebb (2–3 fős) csoportokban kell dolgozni;
• a matematikai tartalmak nagy része a résztvevők valós igényeként jelenik meg (pl. a testek síkbeli kiterítése, a kiterítés átalakítása, optimalizálása annak érdekében, hogy ráférjen egy A4-es lapra) kevésbé formális környezetben, mint a hagyományos órákon.

A képzés része volt a 2016 decemberében záruló Mascil projekt tevékenységeinek, és a két héttel korábban Sepsiszentgyörgy mellett 68 tanár részvételével lezajlott képzéssel együtt a projekt utolsó képzéssorozatát alkotta.

A képzésen készült további fotók megtekinthetőek a SimpleX Egyesület Facebook-oldalán.

Dr. András Szilárd egyetemi docens