Az alábbi összefoglaló eredetileg a Természet Világa 2010 júniusi számában jelent meg. Kása Zoltán, a cikk szerzője, 2013 júliusában bocsátotta a honlap rendelkezésére a kiegészített szövegváltozatot.

„A halandót, a mulandót megölted,
Kisarjadsz bennünk végtelen tavasszal,
Érzem erődet.”
(Egyed Emese: Gyászballada)

Az 1872-ben alakult kolozsvári egyetem leghíresebb matematikusai nem Kolozsváron alusszák örök álmukat. Farkas Gyula, Riesz Frigyes, Fejér Lipót, Haar Alfréd, Schlesinger Lajos, Réthy Mór, Klug Lipót, Szőkefalvi-Nagy Gyula, Borbély Samu hosszabb-rövidebb ideig tanítottak Kolozsváron, és tevékenységüket máshol folytatták. A kolozsvári egyetemen tanító és itt nyugvó magyar matematikusok legtöbbje a híres Házsongárdi temető régi vagy új részében van eltemetve, kettő közülük a Házsongárdi temető melletti új zsidó temetőben, egy a monostori temetőben, egy pedig az ortodox zsidó temetőben. A Házsongárdi temetőt bemutató könyvek mindegyike csak a régi temetőrésszel foglalkozik. Az új temető a régi déli részén található, semmilyen módon sincs elválasztva attól, megközelíthető a régi temetőből, de még jobban a Csillagvizsgáló (Observatorilor) utca felől a Sólyom (Şoimului) utcán keresztül, ahol szintén van egy bejárat. Az új zsidó temető bejárata szintén a Sólyom utcából nyílik. Ez a temető tulajdonképpen az új temető déli részének egy elkerített része.

Házsongárdi régi temető

Martin Lajos (1827–1897) Magyarországon elsőnek foglalkozott a repülőgép és a kormányozható léghajó elmé¬le¬tével. Mechanikai meghajtású lebegő kereke, amellyel, a korabeli híradások szerint néhány méter magasságra felemelkedett, ma a kolozsvári múzeumban található.

Hadmérnöki akadémiát végzett, 1872-ben kinevezték a frissen alakult kolozsvári egyetem matematika tanszékére, ahol haláláig dolgozott. A Magyar Tudományos Akadé¬mia tagja. 1895–96-ban rektor is volt. Rektori beköszönő beszédében a repülőgép jövőjét méltatta: „Mielőtt előadásomat befejezném, egy futó pillantást akarok vetni azon befolyásra, melyet a repülőgép a közéletre gyakorolni fog. Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától. Azon korlátok és sorompók, melyek a népeket és államokat egymástól elválasztják, megszűnnek, s a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani. Tudomány, művészet, ipar és kereskedelem jobban virágzásnak fog indulni, s a forgalom óriásilag megélénkül.”

Jókai Mór róla mintázta Tatrangi Dávidot, A jövő század regénye főszereplőjét.
Sírja a temető evangélikus részében található. A síremlék hátsó, még olvasható felirata: „Dr. Martin Lajos / egyet. tan. ág. ev. gondnok / 48-as HONVÉD / családi nyughelye!” Az első oldal szövege olvashatatlan.

Brassai Sámuel (1800–1897) az utolsó erdélyi polihisztor. Egyes adatok szerint 1797-ben született. 1872-ben az elemi mennyiségtan tanárává nevezik ki a kolozsvári egyetemen. Az egyetemnek első rektorhelyettese, majd 1879–80-ban rektora. Az egyetemről az volt a felfogása, hogy annak csupán tanítania kell a hallgatókat, és nem kutatásra ösztönözni. Sőt, a tanároknak sem kell kutatással foglalkozniuk. Szerencsére, nem ez az elképzelés vert gyökeret az egyetemen. A Bolyai-geometriát nem értette, és akadályozta ezen új eszmék terjedését, de az egyetemen voltak (pl. Vályi Gyula), akik ennek ellenére rendszeresen tartottak előadásokat a nemeuklidészi geometriáról.

1877-ben Meltzl Hugóval megindították az úttörőnek számító Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokat. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Impozáns síremléke a régi temető déli részében található, a két felfele vezető sétány találkozásánál. A bronzszobor mögött „A százzal haladónak / a nemzeti kegyelet” szöveg szerepel, amelyet sokan helytelenül értelmeznek úgy, hogy a korára vonatkozik. Brassai nyelvész is lévén, a század szavunkat helytelen képzésnek tekintette, mivel az a matematikában az egynek a század részét jelenti. Ezért a XIX. század helyett mindig XIX. százat mondott. A szöveg arra utal, hogy élete átölelte az egész XIX. századot, vagyis a XIX. százat.

Vályi Gyula (1855–1913) Marosvásárhelyen született, apja a református kollégiumban Bolyai Farkas tanítványa volt. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végzi. Utána két évet tölthet ösztöndíjjal a berlini egyetemen, ahol olyan óriások, mint Weierstrass, Kummer, Kronecker és Kirchhoff előadásait hallgathatja. 1880-ban doktorál A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez c. disszertációjával.  Dolgozatát németül is kiadták a külföldi érdeklődés miatt. W. Kapteyn holland matematikus a Vályi által megkezdett gondolatok továbbfejlesztésével is foglalkozott.

Rendszeresen tartott előadásokat Bolyai Appendixéről. Kézírásos jegyzetei ma is megtalálhatók a kolozsvári matematikai könyvtárban. Szénássy Barna szerint: „Kétségtelenül Vályi Gyula buzgó munkásságának köszönhető, hogy Brassai Sámuel minden gáncsoskodása ellenére Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára lett, és hogy kartársai és tanítványai közül többen is eredményesen vettek részt a két Bolyai megismertetésének munkájában.”

Vályi volt Réthy Mór (1846–1925) leghíresebb és legkedvesebb tanítványa, akit mindig meglátogatott Kolozsvárról való 1886-os távozása után is. Réthy a hatalomváltozásig fenntartotta kolozsvári nyaralóját a Kányafő közelében. Vályi abban is örököse Réthynek, hogy folytatta a Bolyai-geometria népszerűsítését. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

Romló egészsége miatt 1911-ben kéri nyugdíjazását, majd bátyjához, a szintén egyetemi tanár Vályi Gáborhoz költözik, és annak házában hal meg 1913. október 13-án. Ezen a házon, a Majális (ma Republicii) utca 20. szám alatt, ma kétnyelvű márványtábla hirdeti Vályi Gyula emlékét.

Életét és tevékenységét legtalálóbban és legtömörebben a Kolozsvári Hírlap 1913. október 14-i nekrológja jellemzi: „Kitűnő professzor volt, és általában párját ritkító lelkiismeretességgel, pontossággal töltötte be egész életén keresztül minden kötelességét.”

Sírja a temető II.B. parcellájában van, Apáczai Csere János síremlékétől északra, a sétánytól nyugatra, egy völgyben. Sírkövét néhány évvel ezelőtt áttették a sír keleti oldalára, azelőtt a sírkert bejáratánál háttal volt. 2012-ben ellopták a sírkert rozsdásodó kerítését.

Gergely Jenő (1896–1974) Riesz Frigyes tanársegédjeként kezdte tevékenységét a kolozsvári egyetemen. 1921-ben doktorált. 1920-tól 1948-ig a kolozsvári Marianum leánygimnáziumban tanított, majd 1947-től nyugalomba vonulásáig a Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetem matematika karán. Szakterülete a nemeuklidészi geometria.

Gergely Jenőtől származik a következő anekdota Fejér Lipótról, aki 25 évesen, amikor Kolozsvárra került, már ismert matematikus volt. „Amikor 1905-ben Poincaré Budapestre érkezett átvenni a Bolyai-díjat, első kérdése az volt, hogy Hol van Fözsé?. Sok időbe telt, míg az állomáson őt fogadó notabilitások rájöttek, hogy Fejér Lipótot keresi, aki a kolozsvári egyetemen tanított. Gyors távirat Kolozsvárra, és néhány óra múlva egy mozdonyból és egy vagonból álló szerelvény robogott Pest felé Fejér Lipóttal.”

A történet nem hiteles, Poincaré nem is volt Pesten 1905-ben, a díjat később vette át, de utal a fiatal Fejér Lipót ismertségére. Ezt Filep László matematikatörténész mesélte nekem halála napján, amikor délelőtt az akadémia könyv­tárának előcsarnokában egy negyed­órányit beszélget­tünk.

Gergely Jenő sírja az I.C. parcellában található a jobb oldali, felfele vezető sétány elején.

T. Tóth Sándor (1913–2007) a Bolyai, majd az egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója 1977-es nyugdíjazásáig. A matematika történetével még aktív tanárkodása idején kezdett el foglalkozni. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy végigjárhatta Erdély könyvtárait, levéltárait, és mikrofilmre vehette a matematikával kapcsolatos dokumentumokat. 1972-ben és 1974-ben két román nyelvű könyvben foglalkozott a számok elterjedésének történetével Erdélyben és román fejedelemségekben, valamint az első román nyelvű erdélyi matematikai kéziratokkal. 1971-ben vaskos litografált matematikatörténeti egyetemi jegyzetet adott ki román nyelven.

Tudománytörténeti munkássága nyugdíjba vonulása után teljesedett ki. Számtalan cikket, tanulmányt közölt különböző folyó­iratokban. 1988-ban Budapesten Szabó Árpáddal közösen jelentette meg a Matematikai műveltségünk keretei c. könyvet, majd 2004-ben a Kriterion Könyvkiadó adta ki Az erdélyi matematika történetéből c. könyvét, amely a kezdetektől a XIX. század elejéig foglalja össze a matematika fejlődését Erdélyben.

Sírja a III.B. parcellában van észak-keletre az Apáczai Csere János síremlékétől, a sétány másik oldalán, egy kis völgyben. Sírján egyelőre csak anyja és fia neve szerepel.

Kiss Árpád (1916–1958) Felvidékről került Kolozsvárra, 1954–1958 között a Bolyai Tudományegyetemen a matematikai és fizikai kar dékánja. Motorkerékpár-balesetben halt meg. Sírja a III.B. parcellában van észak-keletre az Apáczai Csere János síremlékétől, a sétány másik oldalán.

Kovács Kálmán (1911–1984) előbb a Bolyai Tudományegyetemen tanított, később a kolozsvári Tanártovábbképző Intézet előadó tanára volt. Nagyon szigorú ember hírében állott. Négy éven át a Matematikai és Fizikai Lapok főszerkesztője. Sírja a II. B. parcellában van, de a temetői nyilvántartás szerinti sírra nincs rávésve a neve, itt csupán Feszt Gábor és felesége, Váczy Margit neve szerepel. (II.B. 654)

Kiss Ernő (1914­–1990) a kolozsvári román egyetemen szerez matematika szakos diplomát 1936-ban. Zilahon és Marosvásárhelyen tanít középiskolákban, majd a marosvásárhelyi hadapródiskolában. Erre az időszakra emlékszik Székely János híres regényében, a Nyugati hadtestben: „Kísérletet tett arra, hogy érdekfeszítő logikai játékká, afféle cserkészfeladattá tegye a napi leckét: ravaszkásan, rejtélyeskedve magyarázott; apránként, óvatosan igyekezett egy-egy új összefüggést megközelíteni; közel, minél közelebb vezetett minket a soron levő felismeréshez, s amikor már olyan közel volt, hogy szinte csak a kezét kellett volna kinyújtania érte (mondhatni egyetlen lépésre a céltól), egyszerre megtorpant, elhallgatott, s tőlünk remélte, hogy megtesszük helyette az utolsó lépést.”

1950-ben került Kolozsvárra, ahol az egyetemen és a tanárképző főiskolán tanított 1981-es nyugdíjazásáig. A számelmélet elemei c. könyve 1960-ban jelent meg, majd újra kiadták 1987-ben. Kiváló humorát ma is sokszor emlegetik ismerősei.

Sírja az I.C. parcellában van, körülbelül a Kós Károly és Kéler Ilona sírjait összekötő képzeletbeli szakasz közepén. Ebben a sírban nyugszanak felesége, Békési Julianna színésznő szülei is.

Pál Árpád (1929–2006) szakterülete a csillagászat és égi mechanika. Moszkvában doktorált 1957-ben, majd élete végéig a kolozsvári egyetemen tanított. Az egyetemi csillagda igazgatója évtizedeken keresztül, a matematikai kar dékánja, az egyetem rektorhelyettese. Doktorátusvezető, akinek vezetésével nagyon sokan doktoráltak csillagászatból. 1989 előtti politikai szerepvállalása (pl. az Államtanács alelnöke) kollégái körében nem aratott osztatlan sikert. Sírja az evangélikus temető déli részén található a Berde-kriptától dél-nyugatra.

Maurer I. Gyula (1927–2012) algebrát tanított a kolozsvári egyetemen. Kutatási területei: a csoportelmélet, topologikus csoportok, Lie-csoportok. Pályáját a Bolyai Tudományegyetemen kezdte, de az 1956-os forradalom után kitették állásából, és csak 1960-ban került vissza, de már az egyesített egyetemre (Grigore Moisil támogatásával). Bukarestben doktorált 1967-ben. 1984-ben Magyarországra költözött, ahol Miskolcon dolgozott és lett professzor. A Mathematica Pannonica matematikai szakfolyóirat alapítója és haláláig társfőszerkesztője. Maglódon halt meg, Hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra, átellenben Kós Károly síremlékével.

Bege Antal (1962–2012) a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen matematika szakot végzett 1986-ban. Tanulmányai befejezése után szülővárosában, Csíkszeredában tanított. 1991 és 2008 között a kolozsvári egyetemen tanított. 2000-ben doktorált diszkrét differenciálegyenletekből. Ezután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanszékvezető docense. Szakterülete a számelmélet és diszkrét matematika. Szívinfarktusban halt meg. Sírja a Házsongárdi temető lutheránus részében van, Martin Lajos sírja közelében.

Orbán Béla (1929–2016) a kolozsvári római katolikus gimnáziumban érettségizett 1948-ban, a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika karán szerzett tanári oklevelet 1952-ben. A Bolyai, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanított geometriát 1989-es nyugalomba vonulásáig. 1971-ben doktorált Gh. Călugăreanu akadémikus irányításával. Radó Ferenccel közösen írták A geometria mai szemmel című szakkönyvet. A Házsongárdi temető jobb oldali sétánya közepén lévő Spáda-kriptába temették. Nagyapja, Spáda János (1877–1913) hírneves kolozsvári építőmester volt.

Balázs Márton (1929–2016) a Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos képesítést. Egyetemi pályáját ugyanitt kezdte, előbb az általános fizika tanszéken, majd a geometria tanszéken folytatta. 1958-ban doktorált, majd 1959-ben az egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a függvénytan és analízis tanszékre került. Az 1980-as években az egyetem tudományos titkára volt. 1990-ben lett egyetemi tanár. 1990 és 1992 között dékánhelyettes. 1994-ben nyugdíjazták. Sokat tett a magyar nyelvű oktatás bevezetéséért a matematika és az informatika szakon. Tudományos munkássága az analízis és a numerikus analízis tárgykörébe tartozik (egyenletek megoldása absztrakt terekben). Több éven át volt a kolozsvári Matematikai Lapok szerkesztőbizottságának és egyben a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaságnak az elnöke. Másfél évtizeden át pedig a román nyelvű matematikadidaktika tudományos szeminárium vezetője. Sírja a Házsongárdi temető északkeleti részében van, közel Szenczi Molnár Albert síremlékéhez.

Szilágyi Pál (1933–2017) Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Klasszikus Líceumban végezte 1951-ben, majd a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán szerzett egyetemi oklevelet 1954-ben. Egyetemi pályafutását 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen kezdte, majd az egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetemen folytatta. 1962-től adjunktus, 1980-tól docens, 1990-től pedig professzor. 1963-ban megszerezte a matematika tudományok doktora címet. Az 1972–1973 és 1991–1992 időszakokban Humboldt-ösztöndíjas volt Németországban. 1992 és 1996 között a matematikai kar dékánhelyettese, 1996 és 2000 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Rektorhelyettesi tevékenységének köszönhetően ekkor kezdődött a magyar tagozat kiépítése az egyetemen. 2000 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora, utána emeritus professzor és rektori tanácsos. Kutatási területei a parciális differenciálegyenletek, nem-lineáris funkcionálanalízis, variációs egyenlőtlenségek. Sírja a Házsongárdi temető II.c. parcellájában van az Apáczai Csere János és a Bölöni Farkas Sándor sírja közötti út jobb oldalán, középen.

Házsongárdi új temető

Kolozsi Jenő (1938–2001) A kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban érettségizett 1954-ben. 1962-ben elvégezte a matematika szakot a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, ahol a közgazdasági karon dolgozott haláláig, 1962–1968 között gyakornok, 1968–1970 között tanársegéd, 1970–1990 között adjunktus, 1990–2000 között docens, majd 2000-től egyetemi tanár. 1981-ben doktorált differenciálegyenletekből. A közgazdasági karon tanított. Sírja a temető Sólyom utcai déli bejáratától nyugatra, a kerítés közelében található.

Reményi Sándor (1932–1998) kezdetben nagykárolyi és kolozsvári líceumokban tanít, majd szerkesztője Bukarestben a Tanügyi Újságnak. Kolozsvárra visszatérve tanár a Tanár­továbbképző Intézetben, majd 1977-től 1994-es nyugdíjazásáig a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tanítja a matematika módszertanát. Fiatal korában színésznek készült, de a matematikánál kötött ki, mondván, hogy tanárként színészkedhet, de színészként nem foglalkozhat matema­tikával. Amatőr színészként a hetvenes években nagy sikert aratott A rút kiskacsában.

Sírja legkönnyebben a Sólyom utcai bejárattól közelíthető meg, az új zsidó temető északi kerítése mellett van.

Új zsidó temető

Radó Ferenc (1921–1990) 1950-től a Bolyai, illetve a Babeş-Bolyai egyetemen tanít, 1985-ben egyetemi tanárként megy nyugdíjba. Közben a kolozsvári Számítási Intézet főmunkatársa is. A nomográfia és függvényegyenletek kapcsolatáról írt disszertációjával doktorált 1959-ben. Kutatási területe a geometria, függvényegyenletek, numerikus és grafikus analízis, matematikai programozás és gazdasági alkalmazások. Orbán Bélával közösen írta A geometria mai szemmel c. nagysikerű szakkönyvet. Előadásai mindig élményt jelentettek a hallgatóságnak.

Dezső Gábor (1947–2006) 2000-ben doktorált differenciálegyenletekből. Néhány év középiskolai tanítás után 1978-ban a kolozsvári Műszaki Egyetemre (akkoriban Politechnikai Intézet) került tanársegédnek, majd az 1989-es rendszerváltást követően a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tanított matematikai módszertant, majd a közgaz­dasági karon matematikát, ahol 2005-től docens. Aktív közéletet élt, éveken keresztül a kolozsvári Bolyai Társaság titkára, különböző matematikai társaságok tagja. Mesterien tudta ápolni a barátságokat. Autóbalesetben hunyt el.

Ortodox zsidó temető

Goldner Gábor (1940–2011) a kolozsvári Victor Babeş Egyetemen végzett matematika szakot, és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem matematikai karán tanított. 1982-ben doktorált a jászvásári egyetemen. Kutatási területe a numerikus analízis. 2005-ben a magyar tagozat docenseként ment nyugdíjba. 2001–2006 között a kolozsvári zsidó hitközség elnöke volt. A magyar és a román kultúrát egyaránt ismerte.

Monostori temető

Wiesler Herwart (1941–1995), német nemzetiségű, magyar kultúrával rendelkező matematikus, aki magyarul is tanított az egyetemen. Alapos matematikai tudása ellenére nem szerzett doktori címet, ebben érdeklődési kényszere is akadályozhatta, hisz mindenről naprakész információkat akart szerezni. A matematika szinte minden ágában otthonosan mozgott, bármiről lehetett vele beszélgetni. Ízléses síremléke a monostori temető keleti szélén, a Hajnal lakónegyed közvetlen szomszédságában van.

Román matematikusok

A Házsongárdi temetőben nyugvó román matematikusok közül csupán háromról teszünk említést, akik szerintünk a leghíresebbek és legismertebbek.

Theodor Angheluţă (1882–1964) franciaországi tanulmányai után a bukaresti egyetemen tanít, majd 1923-ban kinevezik a kolozsvári egyetemre. 1947-ben nyugdíjazzák, de ezután is tanít a kolozsvári Babeş Egyetemen, majd a Műszaki  Egyetemen. Kitűnő előadó volt. Kutatási területei a függvényelmélet és differenciálegyenletek.

Sírja a temető Kertek nevű részében van. A főbejárattól induló jobb oldali sétányon haladva a Jósika Miklós síremlékéhez vezető ösvény utáni következő jobb oldali sétányon található, Szádeczky-Kardoss Gyula sírja magasságában.

Tiberiu Popoviciu (1906–1975) világhírű matematikus, aki a matematikai analízis, az approximációelmélet, a numerikus matematika szakértője. Paul Montel francia matematikusnál doktorál.  Tevékenységének legnagyobb része a kolozsvári egyetemhez kapcsolódik. 1957-től az általa alapított Számítási Intézet igazgatója, amelynek keretében az elméleti kutatások mellett 1961-ben megépítették a DACICC-1 nevű számítógépet, amelynek továbbfejlesztett változata, a DACICC-200 már FORTRAN fordító­programmal is rendelkezett.

Szintén matematikus feleségével közös sírja a temető új részében, az E parcellában található.

Gheorghe Pic (1907–1984) az algebra professzora a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, aki Pick György néven a Bolyai Tudományegyetemen is tanított. Személyes ismeretségei révén hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem matematikai könyvtára a nehéz szocialista időkben is aránylag jól ellátott volt. Sírja az evangélikus temető fölötti, Kerteknek nevezett részben található.

Írásunkban igyekeztünk minden olyan magyar matematikusról írni, aki valamilyen módon kapcsolódik az egyetemi oktatáshoz, és Kolozsváron van eltemetve, áttekintésünk ennek ellenére sem biztos, hogy teljes. A román matematikusok esetében nem törekedhettünk a teljességre, ugyanis ez nagyon megnövelte volna írásunk terjedelmét.

Felhasznált irodalom

• BALÁZS Márton, SZENKOVITS Ferenc
  2007 Az erdélyi magyar matematikusok, csillagászok és informatikusok tudományos munkássága az 1945–1990 időszakban. In: Műszaki Szemle 37. (Historia Scientiarium 4.) 22–38. Elektronikus elérhetősége: http://www.emt.ro/downloads/muszaki_szemle/msz37.pdf
• GAÁL György
  2009 Tört kövön és porladó kereszten. Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben. Ötödik, átdolgozott kiadás, Stúdium Könyviadó, Kolozsvár.
• KÁSA Zoltán, KOLUMBÁN József
  2002 Erdélyi magyar matematikusok és informatikusok kutatásai 1990–2001. In: Tánczos Vilmos–Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év, Összefoglaló tanulmányok az erdélyi tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. II. kötet. Scientia Kiadó, Kolozsvár. 22–37.
• KÁSA Zoltán
  2007 Vályi Gyula temetése. In: Műszaki Szemle 37. (Historia Scientiarium 4.) 38–40.
• KOLUMBÁN József
  1999 A kolozsvári matematikai iskola kialakulása. In: Cseke Péter–Hauer Melinda (szerk.): 125 éves a kolozsvári egyetem. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán 1997. november 21-én tartott emlékülés előadásai. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár.
• SZÉKELY János
  1979 Nyugati hadtest, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
• WESZELY Tibor
  2005 150 éve született Vályi Gyula. In: Természet Világa, 136. évf., 1. sz.
• Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, III. kötet, 1994, IV. kötet, 2002. Elektronikus elérhetősége: http://mek.niif.hu/03600/03628/rtf/index.html